1 Milyen jog alkalmazandó?
1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?
A svéd jogban két különböző szabályozási keretrendszer alkalmazandó a házassági vagyonra vonatkozó jog megállapításakor. Az első szabályozási keretrendszert a (1931:429) rendelet tartalmazza, melynek alapja a házasságot, örökbefogadást és gyámságot szabályozó nemzetközi magánjogi rendelkezésekről szóló, Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország között aláírt egyezmény. A szabályozást 2006-ban az egyezmény módosításával felülvizsgálták, ez 2008. december 1. óta van hatályban. A szabályok akkor alkalmazandók, ha mindkét házastárs valamelyik szerződő fél állampolgára a házasságkötéskor, és szokásos tartózkodási helyüket ezen államok valamelyikében hozzák létre. További követelmény, hogy a házastársak szokásos tartózkodási helyüket ezen államok valamelyikében fenntartsák, és ezen államok egyikének állampolgárságát is megtartsák (2a. §). Hacsak a házastársak másként nem állapodtak meg, annak a szerződő államnak a joga alkalmazandó, ahol a házastársak szokásos tartózkodási helyüket létrehozták a házasság megkötése után. Ha később a házasság fennállása alatt a házaspár szokásos tartózkodási helyét egy másik szerződő államban hozza létre, ennek az államnak a joga lesz az irányadó, miután legalább két évig ott éltek. Ha mindkét házastárs szokásos tartózkodási helye egy új országhoz kötődik állampolgárságuk révén vagy azért, mert korábban a házasságuk során a szokásos tartózkodási helyük ott volt, a szokásos tartózkodási hely megváltoztatásakor az alkalmazandó jog azonnal megváltozik (3a. §). A második szabályozást a házastársak és élettársak vagyonára vonatkozó nemzetközi kérdésekről szóló (1990:272) törvény tartalmazza. A 4. § alapján, eltérő megállapodás hiányában a házastársak közös vagyonára annak az államnak a joga alkalmazandó, ahol a házastársak a szokásos tartózkodási helyüket létrehozzák a házasság megkötése után. Ha később egy másik államban hozzák létre szokásos tartózkodási helyüket, és legalább két évig ott élnek, ennek az államnak a joga lép az előző helyébe. Ha azonban a házastársak egy olyan államban hozzák létre a szokásos tartózkodási helyüket, amelynek mindketten állampolgárai, vagy ahol a házasság fennállása alatt korábban már volt szokásos tartózkodási helyük, ennek az államnak a joga alkalmazandó attól a pillanattól kezdve, amikor ott a szokásos tartózkodási helyüket létrehozták. Ha a házastársakról egyáltalán nem állapítható meg, hogy szokásos tartózkodási helyüket ugyanabban az államban hozták létre, annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyikhez a legszorosabban kötődnek. Ennek a megállapítására minden egyes esetben mérlegelni kell a körülményeket. A (1990:272) törvény törvényben foglaltak alkalmazandók azokban az esetekben, amelyekre az egyezményen alapuló, és az észak-európai országokra kiterjedő keretrendszer nem vonatkozik. A kétféle jogi szabályozás szerint minden alkalommal kizárólag egy állam joga lehet irányadó. Ezért ha az alkalmazandó jog megváltozik, ez visszamenőlegesen is érvényes.
1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?
Az észak-európai országok között fennálló keretrendszer szerinti fő szabály a felek autonómiája. A 3. § értelmében a házastársak megállapodhatnak a) egy olyan szerződő állam jogának alkalmazásáról, amelyben valamelyikük szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, vagy amelyiknek valamelyikük az állampolgára volt a szerződés megkötésének időpontjában, vagy b) azon szerződő állam jogának alkalmazásáról, ahol mindkét házastárs utolsó szokásos tartózkodási helye volt azonos időben a házasság fennállása alatt. A felek autonómiája normaként is érvényes a (1990:272) törvény általános rendelkezései alapján. A házaspár alkalmazandó jogként választhatja bármely olyan állam jogát, ahol egyikük szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, vagy amelyiknek az állampolgára volt a szerződés megkötésének időpontjában (3. §). A házastársak megállapodása az alkalmazandó jogról a svéd jog alapján akkor érvényes, ha azt írásban kötötték meg mindkét házastárs aláírásával, ami azt jelenti, hogy a jogválasztásról szóló megállapodást nem kell a hatóságoknál bejegyeztetni, nem szükséges tanúk közreműködése, és kötelező formai előírások sincsenek. A jogválasztásra vonatkozó megállapodás révén a házastársak meghatározzák az alkalmazandó jogot; ez szabályoz minden olyan lényeges kérdést, amely a házasságban fennálló vagyonjogi viszonyaikra vonatkozik. A házastársak jogválasztásra vonatkozó megállapodása visszamenőleges hatályú.
