2 Létezik-e törvényerejű házassági vagyonjogi rendszer, és ha igen, mit biztosít?
2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?
Az 1991. évi 232. törvény 13. szakasza szerint a házasság nem érinti a házastársak vagyoni függetlenségét. Mindkét házastárs megtartja a házasságkötés előtt szerzett vagyonát és önállóan szerezhet vagyont a házasságkötés után is. Természetesen a házastársak szerezhetnek közös vagyont, ugyanakkor ilyen esetben a vagyon mindkét házastárs osztatlan közös tulajdonába kerül. Abban az esetben, ha a házasságot érvénytelenítik vagy felbontják, vagy ha a felek különválnak, bármelyik fél kérheti a másik házastárs tulajdonát képező vagyon növekedéséhez való hozzájárulásának megtérítését (lásd az 5.1. pontot).
Megdönthető vélelem szerint az egyik házastárs tulajdonát képező vagyon növekedésében a másik házastárs hozzájárulását a növekedés egyharmadában kell meghatározni. Abban az esetben, ha a felperes bizonyítja, hogy hozzájárulása meghaladta az egyharmadot, a Családjogi Bíróságnak jogában áll kompenzációként nagyobb összeget megítélni számára. A vélelem bevezetésével a jogalkotó elismeri, hogy a felperesnek nehézséget okozhat a hozzájárulás mértékének bizonyítása, amelyre gyakran több éves házasságot követően kerül sor. Abban az esetben, ha a Bíróság elé nem tártak döntő bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a felperes mekkora mértékben járult hozzá a másik házastárs tulajdonát képező vagyon növekedéséhez, a Családjogi Bíróság elrendelheti, hogy a vélelemmel összhangban a felperes számára a növekedés értékének egyharmadát ítéljék meg. Abban az esetben, ha a felperes a bíróságtól a növekedés egyharmadánál nagyobb összeg megítélését kéri, megfelelő bizonyítékokkal köteles igazolni azt, hogy hozzájárulása meghaladta az egyharmadot.
2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?
Az 1991. évi 232. törvény 14. szakaszával összhangban a házassági vagyonra vonatkozó kereset tárgyának a vagyon növekedésének és nem magának a vagyonnak kell lennie (lásd az 5.1. pontot). A Bíróságnak össze kell hasonlítania a házastársak házasságkötéskor fennálló vagyonát a váláskor fennálló vagyonukkal, annak érdekében, hogy a vagyonban a felek házassága idején bekövetkezett esetleges növekedést meg lehessen állapítani. Amennyiben nincs növekedés vagy a házastárs vagyona csökkent, a 14. szakaszt nem kell alkalmazni, és a másik házastárs nem követelhet semmit. A fentiek tükrében alapvető feltétel annak bizonyítása, hogy a házastársi vagyon a felek házassága idején növekedett. A felek belátására van bízva, hogy a bizonyítást vagyonleltár készítésével vagy egyéb módon kívánják elvégezni.
2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?
Amint azt fent említettük, az 1991. évi 232. törvény 13. szakasza meghatározza, hogy a házasság nem érinti a házastársak vagyoni függetlenségét. Mindkét házastárs megtartja a házasságkötés előtt szerzett vagyonát, és önállóan szerezhet vagyont a házasságkötés után is. Így mindkét házastárs maga kezeli saját vagyonát.
2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?
Nem.
2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?
Főszabály szerint mindkét házastárs saját adósságáért felel, hacsak nem állnak fenn különleges körülmények. Kizárólag a házastárs saját vagyona használható a hitelezők követelésének kielégítésére.
