2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

Az alapesetben alkalmazandó házassági vagyonjogi rendszer az úgynevezett közös vagyongyarapodás. Ez lényegében a vagyontárgyak elkülönítésének felel meg. Sem a férj, sem a feleség vagyona nem válik a házastársak közös tulajdonává (a német Polgári Törvénykönyv [BGB] 1363. §-ának (2) bekezdése). Ugyanez vonatkozik azokra a vagyontárgyakra, amelyeket valamelyik házastárs a házasságkötést követően szerez meg. Ugyanakkor a házastársak vagyonának azt a növekményét, amelyet a házasság fennállása alatt szereznek meg, egyenlő arányban kell megosztani akkor, ha megszűnik ez a házassági vagyonjogi rendszer, különösen pedig válás vagy az egyik házastárs halála esetén. Általánosságban a házastársak korlátozás nélkül idegeníthetik el a vagyontárgyaikat, és nem felelősek a másik házastárs tartozásaiért (az elidegenítésre vonatkozó korlátozásokat lásd a 2.4. pontban; a felelősségre vonatkozó feltételeket lásd a 2.5. pontban).

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

Létezik egy (megdönthető) vélelem a hitelezők javára, amely szerint bizonyos vagyontárgyak az egyik házastárs tulajdonát képezik. Ez különösen a kötelező végrehajtás esetében lehet lényeges (lásd a 2.6. pontot).

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

A házastársak nem kötelesek vagyonleltárt készíteni. Ugyanakkor, ha a házasság kezdetén leltárt készítenek a vagyontárgyakról („induláskori vagyon”), akkor könnyebb lesz bizonyítani, hogy a házasság fennállása alatt milyen gyarapodás következett be (lásd az 5.3. pontot). Ha nem készítenek leltárt az induláskori vagyonról, egy megdönthető vélelmezést kell alkalmazni, amely szerint a házastárs záróvagyona jelenti az általa szerzett gyarapodást (a német Polgári Törvénykönyv [BGB]1377. §-ának (3) bekezdése).

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

Általánosságban a házastársak szabadon rendelkezhetnek saját vagyonukról a házasság fennállása alatt, kivéve ha erről másként állapodnak meg. 
A vagyonnal való rendelkezés szabadságát azonban a következő módon korlátozzák:

• 1) A házastárs a másik házastárs felhatalmazása nélkül nem idegenítheti el vagyonát teljes egészében. Az esetjog szerint, ha a vagyontárgyak az elidegenítést végző házastárs házassági vagyonának 80%-át teszik ki, ez a „vagyon teljes egészének” tekintendő (a német Polgári Törvénykönyv [BGB] 1365. §-a). Agyakorlatban az ingatlanok gyakran eleget tesznek ezeknek a feltételeknek.
• 2) Ezen túlmenően, a háztartás kizárólag akkor idegenítheti el a háztartáshoz tartozó tárgyakat (amelyek a saját kizárólagos tulajdonában vannak), ha ebbe a másik házastárs is beleegyezett (a német Polgári Törvénykönyv [BGB] 1369. §-a). A háztartáshoz tartozó tárgyak a „közös otthont” nem foglalják magukban. Ebben az esetben azonban a gyakorlatban sokszor érvényesülnek a fent említett, a német Polgári Törvénykönyv [BGB] 1365. §-ában foglalt feltételek.

Ha a másik házastárs nem adta meg előzetes hozzájárulását, a szerződést fel kell függeszteni, és semmilyen joghatályt nem válthat ki addig, amíg a másik házastárs jóvá nem hagyta (a német Polgári Törvénykönyv [BGB] 1366. §-ának (1) bekezdése). Ha a felhatalmazást nem adják meg, a szerződés érvénytelen lesz. Bizonyos esetekben a Családjogi Bíróság megadhatja a jóváhagyást az azt megtagadó házastárs helyett. Ha egy harmadik fél azt követeli, hogy szerződéses partnere adja meg a jóváhagyását, ezt a jóváhagyást a harmadik fél részére két héten belül meg kell adni.  Ellenkező esetben úgy kell tekinteni, hogy a jóváhagyást nem adták meg.

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

Általánosságban azok a kötelezettségek, amelyeket az egyik házastárs vállalt, kizárólag őt terhelik. Ha azonban valamelyik házastárs jogosult arra, hogy a család napi szükségleteinek a fedezése érdekében kötelezettségeket vállaljon, a vállalt kötelezettségek a másik házastársra is vonatkoznak (a német Polgári Törvénykönyv [BGB] 1357. §-ának (1) bekezdése).

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

A házastársak csak a saját tartozásaikért felelősek, kivéve ha a másik házastárs kivételes jelleggel olyan kötelezettségeket vállalt, melyek célja a napi szükségletekről való gondoskodás (lásd a 2.5. pontot). Ettől a különleges esettől eltekintve a hitelezők csak annak a házastársnak a vagyonából kereshetnek kielégítést, akivel a szerződést megkötötték, vagy akit más módon felelőssé tehetnek (pl. kártérítési felelősség miatt).

A kötelező végrehajtást a tulajdonjog megdönthető vélelme könnyíti meg (lásd a 2.2. pontot). Vélelmezhető, hogy az egyik vagy a másik házastárs által birtokolt ingóság az adós tulajdonát képezi (lefoglalás) (a német Polgári Törvénykönyv [BGB] 1362. §-a a német Polgári Perrendtartás [ZPO] 739. §-ávalegyütt).  Ez a vélelem nem vonatkozik az egyik házastárs kizárólagos személyes használatára átadott vagyontárgyakra.

Print this topic

back to top